1075 Budapest, Kazinczy utca 21. 

Kedd–szombat | 10:00–17:00

Tel: +36 70 702 4024

E-mail: bernadett.toth@kozlekedesimuzeum.hu

Facebook: Elektrotechnikai Gyűjtemény | Budapest | Facebook

 

Belépőjegyárak:

Felnőtt belépőjegy: 2.400 Ft/fő

Kedvezményes belépőjegy (nyugdíjas, diák) 1200 Ft/fő

 

Csoportos felnőttbelépőjegy (10 főtől): 1.000 Ft/fő

Csoportos kedvezményes belépőjegy (10 főtől): 500 Ft/fő

Családi jegy (2 felnőtt és 2 gyermek részére): 4.800 Ft/db,

minden további gyermek 200 Ft/fő



Az alábbi díjak megfizetése mellett a belépőjegy megváltása is szükséges.

Tárlatvezetés (előzetes bejelentkezés szükséges):

20 főig: 5.500 Ft/csoport

20 fő felett: 7.500 Ft/csoport

 

Tematikus múzeumi óra osztályoknak (30 főig) 45 perc (kihelyezett program): 15.000 Ft/csoport

Komplex múzeumi óra kreatív foglalkozással 45 perc: 750 Ft/fő

Múzeumpedagógiai foglalkozás: 500 Ft/alkalom

Kedvezményes belépésre jogosultak

 

Kiállításunkban az elektrotechnika kialakulását, történeti érdekességeit mutatjuk be. Középpontjában a hazai villamosenergia-ipar ismertetése áll, tágabban pedig megismerhetjük azon kapcsolódási pontokat, felhasználási területeket (pl. világítástechnika, villamos háztartás, vasútvillamosítás, stb.), amelyek jelen vannak mindennapi életünkben.

 A múzeum épülete

A múzeum épülete eredetileg egy 30/10 kV-os transzformátorállomás volt, amelyet 1934-ben helyeztek üzembe. A korai modern és art deco stílusban tervezett kétemeletes, félnyeregtetős, vasbeton vázas épület U alaprajzzal épült. Az épület jellegzetessége a kapualjból jobbra nyíló, impozáns főlépcsőház, melynek art deco mintás műkő padlója Györgyi Dénes szabadalma alapján készült. A falakat zöld mázas Zsolnay-csempe borítja.
Az épület jobb szárnyában a 10 kV-os, a bal oldali részben a 30 kV-os kapcsolóberendezéseket és a transzformátorokat helyezték el. A homlokzati fronton a lépcsőház, valamint a relé- és vezénylőtermek voltak. A lépcsőházból szintenként nyíltak az erősáramú kapcsolóberendezések elhelyezésére szolgáló terek, amelyekben a készülékeket betonfalú cellákba szerelték.
A transzformátorállomás üzeme a főváros alaphálózatának 30 kV-ról 120 kV-ra történő áttérése következtében az 1960-as évek végén szűnt meg, majd 1975-től napjainkig otthona az Elektrotechnikai Gyűjteménynek. Az épület 1987-től ipari műemlékként szerepel.

Az intézmény története

Az Elektrotechnikai Gyűjtemény jogelődje, a Magyar Elektrotechnikai Múzeum és szakkönyvtára 1975-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, melyet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kezdeményezésére a Budapesti Elektromos Művek alapított.
2006. június 1-jétől a múzeum és az épületegyüttes állami kezelésbe került, később Országos Műszaki Múzeum néven szerepelt, majd 2009. január 1-jétől pedig a Közlekedési Múzeummal történt egyesítés után az újonnan alakult Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményeként folytatja tevékenységét.

Mi látható a kiállításon?

  • Electro Magica

 A múzeum Bláthy Termében megtekinthető interaktív tárlat egy kalandos időutazás az elektromosság hőskorába, az elektrotechnika kialakulásának kezdeteit, fejlődését és kiemelkedő állomásait mutatja be közérthető módon. Az elektrosztatika és az elektrodinamika tudományának megszületése körüli kísérleteket működtethető eszközökkel interaktív módon idézi fel.
A kapcsolódó történeteken keresztül megtudhatjuk, hogy a felvilágosodás korának főúri szalonjaiban végzett látványos, misztikusnak tűnő kísérletektől milyen út vezetett az emberiséget kiszolgáló villamosság gyakorlati alkalmazásáig. Látványos fényjelenségek kíséretében katódsugárcsöveket működtethetünk, megcsodálhatjuk egy 19. századi, közel 100.000 V-os feszültség előállítására szolgáló szikrainduktor kisülését. Működés közben tekinthető meg Bláthy Ottó Titusz eredeti fogyasztásmérője.

  • A villamosított háztartás

A Déri Teremben lévő tárlat a villamos háztartási készülékeket, szerelési és installációs anyagokat, valamint villamos gyógyászati eszközöket mutat be. Mindenki felfedezhet valami kedves emléket a régmúltból, mint a nagymama faszenes vasalóját, régi főzőedényeket, kenyérpirítókat, porszívókat, mosógépeket. Ma már sokkal biztonságosabb, külső kivitelükben szinte teljesen megváltozott, formatervezett változataikat használjuk. A kiállításon nosztalgiázhatunk ezeknek a szép, régi tárgyak segítségével, melyek közül néhány működőképes állapotban is megtekinthető.

  • Az elektrotechnika műszerei

Minden elektrotechnikai tevékenység alapja a villamos mennyiségek, a feszültség, az áram, a teljesítmény mérése. Szükség van mérésekre a tudományos kutatásban és a mindennapi életben egyaránt.
A Jedlik Teremben tartott rendhagyó fizikaórák programjaiban is sok mérés szerepel, így nem véletlen, hogy a műszerek kiállítása itt kapott helyet. A kiállított tárgyak muzeális darabok, közülük több 100 évnél is idősebb, azonban alapelvük megegyezik a kísérleteknél használt fiatalabb műszerekével. A legrégebbi darabok külföldi eredetűek, de a 20. század elején Magyarországon is megkezdődött a műszergyártás, így a kiállításon a hazai termékek legszebb darabjai is megtekinthetők.

  • Az élő elektrotechnika

Az elektromosság törvényeinek gyakorlati alkalmazása alig 200 éves. Ez érthető, hiszen míg a technika más területein a gyakorlat általában megelőzte az elméletet, addig az elektrotechnikában az elektromosság hasznosítása csak törvényszerűségeinek megismerése után vált lehetővé.
Azt, hogy az elektrotechnika történetét végigkövethessük, egyes szakaszait megérthessük, először olyan kísérletekkel kell kezdeni, amelyek akár tudománynak, akár technikának még alig nevezhetők, de belőlük terebélyesedett ki a mai elektrotechnika.
A Jedlik Teremben megtekinthető kiállítás – mely egyben a rendhagyó fizikaórák helyszíne is – olyan fizikai kísérleti eszközök, taneszközök gyűjteménye, melyekkel könnyen megérthetők a fizikai alapjelenségek. A demonstrációs eszközök működtetésével a látogatók könnyen elsajátíthatják az elektrosztatika, elektrodinamika, elektrokémia törvényszerűségeit. A tárlaton Jedlik Ányos szinte összes elektrotechnikai vonatkozású találmányának működőképes másolata is megtalálható, például: a villámfeszítő, vagy a kommutátoros forgony.

  • Az elektrotechnika aranykora

A 19. század végén az iparban és a mindennapi életben forradalmi változást hozott a villamos energia rohamosan terjedő alkalmazása. A gőzgépeket felváltották a villanymotorok, a petróleum- és gázlámpákat az izzólámpák. A gazdaság húzóágazata az erősáramú villamosipar lett.
Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója, 1878-ban megalapította a gyár villamos osztályát, amely néhány éven belül a világ vezető elektrotechnikai vállalatai közé emelkedett. Kezdetben egyenáramú dinamókat és ívlámpákat gyártottak, majd mérnökeinek figyelme az akkor még teljesen ismeretlen, gyakorlati célokra alkalmatlannak tartott váltakozóáram felé fordult. Magyarország ezzel a helyes döntéssel, a jól megválasztott innovációs stratégiájával került az élvonalba.
Ezt a korszakot a Mechwart Teremben levő kiállítás mutatja be, mely áttekintést ad arról az időszakról, amelyet joggal nevezhetünk az elektrotechnika aranykorának.

  • A magyarországi vasútvillamosítás

A Kandó Teremben bemutatott kiállítás a hazai vasútvillamosítás fejlődését ismerteti, emléket állítva a kiváló gépészmérnöknek, konstruktőrnek, Kandó Kálmánnak, aki elméleti tudásával nemcsak a hazai, de külföldi szakkörökben is nagy elismerésre tett szert.
Budapest elsők között járt a városi közúti vasutak villamosításában. A fővárosban 1896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. Az első nagyfeszültségű nagyvasúti villamos vontatási rendszert Kandó Kálmán alkotta meg. Az ő munkásságának köszönhetően a magyar ipar a háromfázisú nagyvasúti vontatással beírta nevét az elektrotechnika történetébe.

  • Neonparádé

A neonreklámok története a 19. század közepéig nyúlik vissza, ekkor fedezték fel, hogy a különféle gázokkal töltött üvegcsövekben a villamos áram pompás fényjelenségeket hoz létre. A színes csövek világításra nem alkalmasak, látványos fényreklámok készítésére viszont annál inkább. Budapestnek már az 1930-as években neonreklámok adtak világvárosi esti hangulatot, majd a háború utáni évek után ismét fogalommá vált a „Neonfényes Budapest”.
A múzeum udvarán ennek a korszaknak megmentett neonjait tekinthetik meg a látogatók. Itt van az egykori „Patyolat” ruhatisztaságot sugalló fehér hattyúja, a „Csemege” kosár, az antikváriumok szimbóluma, a „pislogó szemű bagoly”, vagy a Károly körúti cukrászda „Mignon” felirata.

  • Transzformátorkiállítás

 A 19. század nyolcvanas éveiben több vezető elektrotechnikus foglalkozott a kor egyik talán legizgalmasabb technikai problémájával, a villamos energia nagyobb távolságokra történő gazdaságos szállításával és szétosztásával, amelynek megoldásában úttörő szerepe volt a Ganz-gyár három mérnökének, Zipernowsky Károlynak, Déri Miksának és Bláthy Ottó Titusznak.
A kiállítás részletesen ismerteti a transzformátor feltalálásának körülményeit, technikai megoldásainak fejlődését, valamint bemutatja az őstranszformátorok hiteles másolatait az egyfázisú transzformátortól a háromfázisú transzformátorig.
Láthatjuk, hogy a Ganz-gyár transzformátorai a világon hova jutottak el az idők folyamán, hogyan növekedett a transzformátorok teljesítménye és feszültsége, s a három magyar mérnök gondolata hogyan teljesedett ki napjainkra.

  • Világítástechnika

A kiállításon a villamos világítás fejlődéstörténete látható különleges és érdekes világítási eszközökkel kiegészítve. A kezdeteket szemléltetik a kézi és automatikus szabályozású ívlámpák. A lakásvilágítás eszközein keresztül a dizájn alakulásának útjába is betekintést kapunk. Az 1920-as évek irodai, üzleti és műhelyvilágításában alkalmazott megoldások a bizonyítékai annak, hogy a világítástechnikusok mennyire törekedtek az emberi szem védelmére, a káprázatmentességére.
A villamosság térhódítása a közvilágításban az 1920-a években kezdődött, amit egy oszlopkaros, zománcozott ernyős lámpatest és öntöttvas kandeláber szemléltet. A közvilágítás további válfajaival is megismerkedhetünk, a díszvilágítással, valamint a reklám- és kirakatvilágítással.
A kiállítás anyagát emelik a szép, gyakran művészi kivitelű porcelán- és sárgaréz kapcsolók és foglalatok. A szénszálas, volfrámszálas, speciális célú izzólámpák, kriptonlámpák, nagynyomású higanylámpák képet igyekeznek adni a fényforrások 20. századi fejlődéstörténetéről.

  • „Hírbe hozzuk magunkat!”

A Király Árpád Teremben bemutatott kiállítás az információátadás és a hírközlés szorosan összetartozó rendszerét ismerteti.
Bemutatjuk a korai, már technikai alapokon nyugvó, azonban kevésbé ismert lehetőségeket, mint a szemaforszerű karos távírót, az elektromos – vízbontásos elven működő – távírót, vagy a betűkre mutató „öttűs” távírót. Megtekinthetők a mára már lassan idejétmúltnak számító vezetékes telefonok első hőskorának készülékei, a hozzájuk tartozó korabeli telefonközpontok társaságában. A hőskor vezetékes elektromos hírközlését méltó módon egy hazai különlegességgel zárjuk, a távbeszélőből kifejlesztett „beszélő újsággal”, ami „Telefonhírmondó” néven váltotta ki a 19. század végi Európa csodálatát. Az első rész egyik különlegessége az egykori erzsébetvárosi telefonközpont nagyméretű márvány kapcsolótáblája, melyet (méreteiből adódóan) a múzeum udvari homlokzati falán helyeztünk el.
A tárlaton bemutatjuk a hangrögzítés fejlődésének lépcsőfokait, kezdve a fonográftól, majd a továbbfejlesztett hanglemezen át a mágneses hangrögzítés, a magnetofon történetének ismertetéséig. Kitérünk a hírközlés legnagyobb, legátfogóbb hatású fejlesztésére, a rádió(zás) bemutatására is. Elmúlt századunkban a rádiózás az élet minden területén sokat nyújtott az egész emberiségnek, úgy az információ, mint a szórakozás, sőt, az oktatás terén is. Nevezett kiállításunkat kicsit igazítottuk is a hazai rádiózás megindításához, bemutatott műtárgyaink elsődlegesen hazai alkotók műremekei.

Megközelíthetőség:

A sétálóutcává alakuló Kazinczy utca beugrójában található a múzeum a Zsinagóga szomszédságában. Az épület a Rákóczi úttól, az Urániától alig 200 méterre található, de könnyen megközelíthető 74-es trolival is.